Angyali játékszerként a Nap csak tűnődött.
A sötét égboltot unottan beragyogta,
Akármivé vált, míg a világ túl nem szárnyalta.
Semmi. Semmiből lett a Föld.
Nagy durranással keletkezett a termő zöld.
Évezredek alatt vált a valamivé a semmi,
A Főnök úgy gondolta, kellene valamit tenni.
Senkik lettünk: emberek,
Örökké háborúzó ellenfelek.
Szépen csillogó ritka kincsek,
Eltérő vonású embertelen szörnyek.
Mindenkinek van egy párja,
Semmiből jött sötét árnya.
Kelletlenül prédikáló hamis papok,
Álnokul hátba támadó igaz barátok.
Van egy kóros ragály,
Észveszejtő fülledt talány.
A szívet és az eszet támadja,
Szerelemnek hívja a nép apraja-nagyja.
Szerelem, borús megfogalmazhatatlan semmilyen valami,
Álnokul tőrbe csaló fájó valami.
Senkit látsz majd akárkit.
Bárkit, aztán valakit.
Valaki, aki megválaszolja a szerelmi kérdést,
Egy lágy öleléssel és megmutatja az ugazi féltést.
Álmatlan álmokban semmiben lebegni,
Valakivel az éjben, szőnyegen repülni.
Az ember zsarnoki és mániás,
Fájó szívvel, de maga alatt sírt ás.
Gyötrelmes és szívszorítóan idilli:
Valakivé lenni és egy perc alatt a senkivel
egyenlővé válni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése