Mese?

Sötét, sűrű, kerek erdő,
Átokba tiport rideg kérő.
Szende leány a tóparton,
Bitófa a hármas úton.

Bájologva a bálokban
Szemfényvesztő álarcokban.
Csendre int egy igéző szempár,
Megbabonázva csak kegyedre vár.

Táncba hív és szépeket mond,
Holnap mégis másfélét mond:
Egy éjszaka volt valóság,
Kegyetlen ármány, hamisság.

Fogan és elmegy,
Ugyanúgy ész és gyermek.
Felelősség nincs, hisz csak egy éjszaka volt,
A király a törvény s a gyermek a halott.

Az inas segít,
Az álmokból várat épít.
A leány szenved,
S elmegy az esze, gyenge.

Zsarnok ellen törvényt bont,
Egy éjjel élettelenül ráront.
Holdsugárban dalol a vörös penge,
A nő elmenekül, gyenge.

Válaszúthoz érkezik,
S az utána ment inasról megfeledkezik.
A király képét keresi benne,
S felsejlik egy régi eszme.

Szerelem, mi gyilkosságra késztet,
Szenvedő, remegő képzelet.
A lelkiismeret fájó igazsága,
A törvény elől menekülő csökevényes rabsága.

Sűrű, sötét, kerek erdő,
Pokoli, keserves menyegző:
Lóg a nő, mert vétkezett,
Gyanútlanul szeretett...


( a képet köszönöm Tamás Eszternek :) -> http://smilee-foto.blogspot.hu/ :) )