2014. június 10., kedd

Vendég

Mosolyog a bolond,
Zokog a lélek,
Félve csoszog,
A Halál, az élet.

Melléd lép,
Nyakadra lehel,
Megrázkódsz,
S körbenézel.

Hangot hallasz,
Megdermedsz,
Egyedül a sötétben,
Egyfolytában reszketsz.

Nagyot nyelsz,
Sután körbekémlelsz.
Az ablak csukva,
Az ajtó résnyire nyitva.

Remegő térdekkel
A zár felé lépdelsz.
Nyújtva a karod...
Nem is akarod.

Kézfejedet megérinti,
A parketten vezet végig.
Meghajol s elcsábít,
Kéjes szavakkal, elvakít.

Megkönnyíti,
Felnevetsz.
Nem is érzed,
Hogy újra megremegsz.

Táncolsz tovább,
De nem szűnik a blokád.
Megtorpansz,
És tested összeesik gyorsan.

Felsikítasz,
De nem hallod,
Lábad előtt fekszik,
A halott.

Felnevet és kezet nyújt,
Kaszájával utat húz.
Újra felkér s belemész,
Kharón ladikján, te leszel a zenész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése