Egy perc - Egy Anya

A remegő kezeit az elsötétített üvegablakra tette. Halkan, de szaporán szuszogott, amely miatt bepárásodott.
Az ajkaihoz kapott, arca eltorzult, szemeivel hunyorgott, majd fájón lehunyta őket. Keservesen sírt, ütötte az üvegfalat és összetörten a földre csúszott.
Sokáig kuporgott ott, mint valami tébolyult asszony. Később persze érte jöttek, nyugtatót adtak be neki és egy kellemes kis meleg szobát, ahol nem volt más, mint egyetlen ágy, szék, asztal és tisztálkodási sarok. A nehéz takarók között pihegett és a falat kémlelte kék szemeivel, hátha leszakad egyszer és véget vet ennek az átkozott rabságnak. Elveszetten nézett az ajtó irányába, amely felől hangokat hallott.
- Anya!- rontott be egy hét év körüli kislány és felmászott hozzá, míg ő lassan, mosolyt erőltetve az arcára felült, majd magához ölelve szorította, mint aki soha sem akarja többet elengedni ezt a pillanatot.
Nem egyedül lépett be a vörös hajú, copfos leányzó, hanem suta mosollyal egy markáns arcélű, sötét borostás férfi, aki szánakozva figyelte a jelenetet.
- Látni akart!- vetette oda nem törődöm hangon.
- Látni szerettél volna? - simította meg két kezével a lány arcát és könnyes szemekkel mosolygott.
- Persze - vágta rá. - Miért hagytál engem és apát egyedül? Nem fogtad apa kezét a zebránál?
- Tudod kicsim, Anya beteg - nevetgélt a nő szomorúan.
- Értem, nem akarod, hogy elkapjuk? - nézett hatalmas komoly kék szemekkel az anyjára.
- Így is mondhatjuk - ölelte magához ismét.
- Adok egy gyógypuszit, hogy jobban legyél - csókolta őt homlokon. - És apa is ad egyet.
Ő erre a kijelentésre végre rájuk nézett, mire a kislány sürgette, hogy menjen közelebb. Habozva ugyan, de elindult. Mérlegelt, hiszen lassan egy éve nem voltak együtt a betegségből kifolyólag, így szerzett magának egy partnert.
Megsimította a homlokát, végig a kopasz kobakját, a szeme könnybe lábadt és nagyot nyelt.
- Miért nem engedted, hogy veled legyünk? - suttogta, mire a nő is megsimította az arcát. - Mindig olyan makacs és büszke voltál - nevetett fel, majd lassan az ajkaihoz hajolva átélte az együtt töltött hét év emlékeit.
- Holnap is meglátogatunk - jelentette ki a kislány az ujjai között kukucskálva.
A nő kábán mosolygott mind a kettejükre míg távoztak és elaludt. Nem is ébredt fel többet, és másnap csak egy üres ágyat találtak a rákos édesanya után...